Olvasási idő: 6 perc
Mándics Tímea elhatározása sziklaszilárd: megtalálta a hivatását, és amíg a további 10 évnyi tanulás zajlik, “mellesleg” kitanulja a stratégiai tervezést is. A közgazdász, akiből pszichológus lesz, elárulja, miben hasonlít az üzleti tervezés és a pszichológia, szétzúz néhány generációs “klisét”, és a multi / kis cég különbségeket is pontosan tisztázza. Ismerd meg a legfiatalabb, örökmozgó SCC-arcot, az interjú-sorozatunk harmadik alanyát!
Mándics TímeaÉppen csak elkezdtél dolgozni a Smart Commerce-nél, és máris karanténba kellett vonulnia az egész csapatnak. Hogy bírod ezt az életmódot?
A karantént nehezen bírom, mert általában nagyon dinamikusan szoktam élni. Hat óránál többet nem alszom, ahogy felkeltem, elindulok, és egy órával azelőtt érek haza, hogy lefeküdnék, úgyhogy ez most nem annyira jó.

Mivel tudsz kompenzálni, kitaláltál valamit, ami valamilyen szinten pótolni tudja számodra a napi pörgést?
Régen nagyon sokat rajzoltam, de festeni még egyáltalán nem tudok, úgyhogy most akvarellel festek: általában női alakokat vagy női arcokat. Ezek az első darabok (mutatja), és nemsokára megpróbálom vászonra is. Természetesen napközben ugyanúgy dolgozom, mint eddig, csak most egy kicsit nehezebb a betanulás. Nincs mellettem senki, akihez minden felvillanó gondolatommal, kérdésemmel csak úgy odafordulhatnék. Persze a többiek így is figyelnek arra, hogy bevonjanak minden munkálatba, és hogy a betanításom tudjon haladni tovább.

Az előző munkahelyeden hozzá voltál szokva a home office-hoz?
A British Telekomnál dolgoztam előtte Learning and Development (tanulás és fejlesztés) koordinátorként, ahol ez a munkaforma teljesen megszokott volt. Ha otthonról akartál dolgozni, csak szólni kellett a többieknek. Akár egész héten is lehettem volna otthon, de nem akartam, maximum havonta egyszer éltem ezzel a lehetőséggel. Néha nagyon jól tud jönni egy-két elszigetelten töltött nap, de hosszú távon hiányzik az a csoportdinamika, ami a fizikai távolsággal kicsit elvész.

Hogyan nyergeltél át erről a teljesen más területről a stratégiai tervezésre? 
Tavaly nyáron szereztem meg a közgazdaságtan diplomámat, és már kész tervem volt. Tudtam, hogy mit akarok csinálni. Most szeptemberben elkezdem a következő sulit, és elindulok a pszichológussá válás rögös útján. Klinikai szakpszichológusi képzés a végcél, ami egy 10 éves projekt, de 5 éven belül már elkezdhetnék pszichológusként dolgozni. Addig is valami olyannal akartam foglalkozni, ami az előző diplomámhoz is kapcsolódik, hosszú távon látok benne kihívást és kellően szakmai is. Ez pedig tökéletesen megfelelt a kritériumoknak, hogy milyen munkát szeretnék.

Mi az, amit itt a Smart Commerce-nél leginkább tudsz hasznosítani a pszichológia iránti érdeklődésedből? Hol találkozik a pszichológia és a stratégia?
Az már kiderült, hogy több szempontból is jobban illeszkedik hozzá, mint gondoltam. Nagyon hasonló a célja mind a két munkának. Külső szemlélőként segítesz olyan dolgokat felszínre hozni, amik aztán kulcsfontosságú szerepet játszanak a fejlődésben. Ami pedig a módszerrel kapcsolatban elsőre szembetűnt, hogy a nulladik lépés mind a két esetben a bizalomépítés. Ugyanúgy, ahogy valaki felkeres egy pszichológust, és nem lehet benne biztos, hogy az egésznek jó lesz a vége. Nem tudsz neki egy kézzelfogható dolgot adni: “figyelj, te most idejössz, ezt megcsináljuk, és ezzel mész el”. Ugyanezt láttam a stratégiai tanácsadásnál is. Olyan emberek is fordulnak hozzánk, akik x éve vezetik már a vállalkozásukat, kicsit szkeptikusak és nem mindig tudják, hogy mi kell nekik, de szeretnének kapni valami kézzelfoghatót. Ahogy a pszichológusnál a személyes titkaidat, itt a céged működésének számait, titkait osztod meg valakivel. Úgyhogy itt is a nulladik lépés, hogy kapcsolatot építünk az ügyféllel, ezt fogom tudni kamatoztatni.

Bár már a BT előtt is dolgoztál négy évet (részben részmunkaidőben), de aránylag a pályád elején jársz. Te hogyan látod a híres generációs különbségeket? Tipikus Y-os vagy, vagy Z-generációsnak számítasz?
Azt hiszem a kettő határán vagyok, de inkább Y…
Mindenesetre te vagy a csapatban a legfiatalabb. Ákos és PePe aránylag közel állnak hozzád korban, de vannak X-generációsok is – hogyan alakul nálatok ennek a dinamikája? 
A BT-nél sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, mert ott 2500 ember dolgozik, hoztunk is be generációs különbségekkel kapcsolatos tréningeket. Viszont most kicsit magam ellen beszélek, de én ezekben sosem hittem. Szerintem a generációs különbségek nem úgy működnek, ahogy azok a köztudatban szerepelnek. Például jellemzően szeretik azt a negatív megítélést adni, hogy az Y-generációsok nem akarnak dolgozni, sok pénzt akarnak, de keveset tesznek érte. Sűrűn váltogatják a munkahelyüket, pedig régen örültek az emberek, ha van munkájuk. Nyilván léteznek bizonyos trendek, de mindenki beleszokik valamibe. Minden Y-generációs látja valahogy a munkaerőpiacot, vagy a munkában lévő lehetőségeket, de ez inkább a neveltetéséből fakad, meg abból, hogy mit tapasztalt, mit keres. A különbségek a világ változásaiból adódnak, és sokan, akik fogékonyak a folyamatos változásra, változnak vele együtt. Találkoztam már több olyan, két generációval fölöttem lévő emberrel is, akivel nagyon hasonló dinamikában dolgoztunk, mert tudja, hogy régen nem így volt, de változik a világ, és magáévá tette a változásokat, tud velük működni.

És abban milyen különbséget tapasztalsz, hogy egy nagy multitól érkeztél egy sokkal kisebb céghez? Ennek a váltásnak milyen előnyei és kihívásai mutatkoznak számodra?
Ez volt az első interjúkérdés is, amikor Ákos felhívott telefonon. Azóta is ugyanúgy látom: egy kis cég előnye, hogy sokkal rugalmasabb. Egy multiban szükségszerűen vannak olyan szabályok, amikről mindenki tudja, hogy sok esetben hátráltatják a munkát. Hat országgal és nyolcvan szinttel fölötted kitalálták, és nyilván valamilyen nagy célt szolgál, úgyhogy ezekkel meg kell barátkozni. A kis cégekben több mindenre van ráhatásod, ami határozottan előny. Hátránya…? Mivel itt kevesebben vagytok, nincsenek annyira letisztázott szerepkörök mint a nagyvállalatoknál. Ez néha nagyon jó, néha kevésbé.

Legfrissebb munkatársként picit még kívülről látod a céget, úgyhogy nagyon érdekel a véleményed a csapatról, a munkamódszeretekről! De megint: kérlek mondj olyan dolgokat is, ami nem feltétlenül előnyös!
Nekem nagyon tetszett, és ezt kerestem, hogy olyan munkát csináljak, aminek van értelme. Mert amíg bent ülsz egy multi irodájában, óriási munkafolyamatoknak egy nagyon pici szeletét fogod megcsinálni. Mindegy, hogy milyen pozícióban vagy, de ha kiesel, nem lesz nagy probléma, mert van tíz másik ember, aki ugyanazt csinálja. Sőt, nem is biztos, hogy pótolni fognak, mert lehet, hogy nincs rá szükség. Lényegtelen a nap végén, hogy te ott vagy, és csinálod. Én olyat akartam csinálni, aminek van értelme, és látom benne a munkámat, van pozitív hozadéka. A SCC-n belül ez abszolút megjelenik, és a “hozzáadott érték” az összes belső beszélgetésben elhangzik: mindig azon gondolkoznak, hogy “oké, ezt meg tudjuk csinálni, és mi lesz a hozzáadott értéke”. Itt tényleg értelmes dolgokat csinálunk, ez nagyon tetszik.

És van valami olyan, amin változtatnál a cégben?
Lehet, hogy klisé, de ez lesz a harmadik hetem, úgyhogy még nem tudok ilyet mondani. Valószínűleg a habitusomból is eredeztethető, hogy az elején még nem találok olyat, ami nem tetszik, de ha később visszatérünk rá, akkor biztos fogok tudni mondani valamit.

Ezt meg fogod mondani a többieknek?
Valószínűleg igen. (nevet) Úgy látom, hogy olyan a csapat, ahol meg is lehet mondani, ha valamit nem úgy gondolok.

Stratégiai tervező cégként gondolkodtatok már együtt is azon, hogy a hazai KKV-réteget, akikkel ti dolgoztok, hogyan érinti a válság. De szerinted hova fut ki a dolog? Merre tart most a világ?
Nem tudom, és ez nekem elég nagy fejfájást is okoz, mert folyamatosan bújom az ezzel kapcsolatos cikkeket, de ahogy látom, egyáltalán nincs konszenzus. Én abban reménykedem, hogy úgy lesz, ahogy azt PePe is mondta: nyilván lesz egy-kettő cég, aki ennek áldozatául fog esni, de lesz egy-két felfutás és sikersztori is a dologban. Remélem, hogy nem az lesz a végkimenetele, hogy a több kicsi bukásnak egy nagyobb válság lesz az eredménye, hanem esetleg lesznek olyan iparágak, amik úgy elhúzzák, hogy hamarosan lábra tud állni az ökoszisztéma.

Magaddal kapcsolatban, krízistől függetlenül vagy azután, hosszabb távon: hogyan látod a jövődet? Mi lenne például az, ami megtarthatna téged a stratégiai tanácsadás pályáján, mi lenne az az üstökös, ami eltéríthetne a pszichológussá válástól?
Semmi. Óriási hivatástudat van bennem ezzel kapcsolatban, és a terveim sziklaszilárdak. Viszont abban reménykedem és ezt nem zárom ki teljesen, hogy ha ebben a vonalban is megtalálom magam, akkor, ahogy Egon  vagy Fruzsi sem 0-24 a Smart Commerce-szel dolgozik, úgy esetleg én is projekt-szinten benne tudnék maradni, jelen tudnék lenni ebben a világban is. De a fő csapásvonal a pszichológia lesz.

További interjúk a Smart Commerce Consulting kollégáival:

Megosztom: