Olvasási idő: 11 perc

És akkor megjelent Egon” – hallhattuk több korábbi interjúban is, ahogy egy-egy SCC-arc életének új fejezete indult. Stílszerűen saját szakmai pályáján is huszárosakat lépdelt, pedig addig a pontig vissza se mentünk, amikor kocsmát nyitott Kaposváron. Hogyan lett tévés újságíróból a startup-éra előtti startupper, majd “sztártanácsadó”, akinek egy évre előre volt tele a naptárja? Még a részleteknél is izgalmasabb összefüggéseket osztott meg, és sajátos krízis-nézőpontjáról is mesélt Kis Ervin Egon, a Smart Commerce Consulting alapítója.

Még a Google blogmotorjánál is régebben…

Kevés olyan blogcikket találni a neten, ami 1998-ban íródott és 22 év elteltével még mindig érvényes lenne. Külön vicces, hogy az Internet Kalauz (print!) kiadványban jelent meg a cikk, aminek digitális verziója volt az e-ker blog első posztja. Nem túlzás azt állítani, hogy az internet hajnalától formáltad az új világunkat, amibe most hirtelen mindenki teljes testsúlyával belehuppant, az is, aki mostanáig halogatta volna… Szóval, az elsődleges szakmai kommunikációs csatornád Kis Ervin Egon e-kereskedelmi blogja volt, mielőtt átadta volna ezt a feladatot a Smart Commerce Consulting-nak. Hogy kerültél a e-kereskedelem közelébe?

Csak a teljes igazság kedvéért: az a ‘98-as poszt 2009-ben került föl, amikor elkezdtem a blogolást az interneten. A régi Internet Kalauz számára készült cikkeim közül párat fölraktam visszamenőleg a blogra, amikor valamire hivatkozni akartam. 1998-ban még nem is létezett a Google blogmotorja, meg egyáltalán a blog mint műfaj, de annyiban jó helyen tapogatózunk, hogy televíziós újságíróként keveredtem bele “az internetbe”.
A TvNet Kft, ami Magyarország első “kábeles” internet-szolgáltatója volt a belvárosban, szerette volna demonstrálni, hogy mire képes a szélessáv. Börtsök Zoltán, a cég alapítója, kitalálta, hogy élő televíziós közvetítést fog csinálni az interneten, ehhez kért föl szerkesztőnek. Mivel televíziós újságíróként már aktívan interneteztem, igent mondtam, úgyhogy az akkori idők egyik fontos vásáráról, a Compfair-ről adtuk az első online televíziós élő közvetítést. Lehet hogy az internet world-wide történetében is először, mert ez eléggé úttörő dolog volt. A vásár egyik standján létrehoztunk egy stúdiót, és rendes, szerkesztett, élő tv-adást adtunk a neten. Az Omega együttestől Bródy András közgazdászon át olyan vendégeket hívtunk meg, akik valami érdekeset tudtak mondani arról, hogy vajon milyen változásokat hoz életünkbe a “világháló”.

Az internet akkoriban olyasmi hangulatú buzzword volt, mint most a “Tesla űrutazás”? 
Meg kell nézni a adatokat: emlékeim szerint valahol 50-70 ezer között volt a felhasználók száma. Ma már kritikaként szoktam mondani ügyfeleknek viccesen, amikor egy szolgáltatást vagy weboldalt ósdi módon csinálnak meg, hogy “gyerekek, azok az idők véget értek, amikor az internetet informatikusok csinálták informatikusoknak.De azok még ezek az idők voltak, és én ezek közé a bizonyos informatikusok közé keveredtem be, olyan humán beállítottságú újságíróként, dokumentumfilmesként, aki a kulturális, főleg filmes és színházi témák mellett gazdasági és technológiai dolgok iránt is érdeklődött. Ráadásul úgy, hogy én nem az a srác voltam, aki már tizenévesen Commodore-t nyomkodott: életem első számítógépe egy laptop (!) volt ‘96-ban. Miután megvettem, egy héten belül előfizettem internetre is, mert azon kívül, hogy van egy új “elektromos írógépem”, semmi értelmét nem láttam a számítógépnek. Az internet viszont rendkívül fontos információforrás volt számomra: az IMDb már akkor is létezett, ez volt az egyik első nagy nemzetközi filmes adatbázis, amit egyébként ma is napi szinten használok.
A Netpiac.hu elindításához pedig a filmes és a technikai érdeklődésem, plusz az internetbe való újságírói “belekeveredésem” vezetett ‘99-ben. A film egy filmbolond számára egyenlő: nagyméretű, széles vászon, eredeti képarány, csakis eredeti, azaz nem szinkronizált hang. A DVD volt az a formátum, ami ezekkel a paraméterekkel tette a filmeket széles körben elérhetővé, tehát én DVD-ket szerettem volna vásárolni, és mivel nem nagyon volt hol, csináltam rá egy platformot. Amikor megnyitottuk a webshopot, egyetlen cég forgalmazott DVD-t Magyarországon, mindössze 300 cím volt elérhető, de sebaj, mert legalább DVD-lejátszóból is kevés volt, nagyjából ezer darab az egész országban. Kezdetben persze VHS-t is árultunk, de DVD volt a lényeg, amiből egyébként öt és hétezer forint között volt egy darab.

Ez egy jobb öltöny ára lehetett…?
Abszolút, vagy egy tele tank üzemanyag. Szerencsére a piac pár év alatt felfutott, több ezer cím került a kínálatba, lett több forgalmazó, az árak is végül ezer és kétezer forint között landoltak.

Amikor 2007-ben eladtad a Netpiacot az RTL-nek, és lett egy sikeres exit mögötted, ezt a tudás rögtön átfordítottad tanácsadásba?
A tanácsadás előbb kezdődött. A legelső megkeresésem 2003 körül volt, ezidőtájt kezdett el mindenki webshopot nyitni. Konkrétan DVD áruház is nyílt havonta egy, aztán fél év múlva, miután lement a karácsony, be is zárt legtöbbjük, mert rájöttek, a sikerhez nem elég egy kosár gomb. Az első ügyfeleimet az a fejlesztőcég küldte, amelyik nekem is dolgozott, mert nekik is gondot okozott, hogy jönnek az ügyfelek webshopot csináltatni, de azt nem igazán tudják megmondani, hogy pontosan mit és hogyan szeretnének megcsináltatni. A know-how-t a fejlesztőtől várták, de ők meg azt mondták: “mi nem a businesst fejlesztjük, hanem a technológiai eszközt hozzá. Adunk egy kalapácsot, de hogy hogy kell egy szöveg beverni, és azt hova érdemes, és mit kéne rá akasztani, azt nem tudjuk megmondani. De ismerünk egy csávót, aki úgy tűnik, tudja ezekre a választ.” Így aztán jöttek hozzám, és az első ügyfelek között volt több kisebb szereplő mellett néhány egész nagy is, illetve olyan is, aki később megnőtt.

Hogyan váltál végül “főállású” tanácsadóvá? Mert az, hogy jönnek az emberek kérdezni valamiről, ami a szakmád, aztán az lesz a szakmád, hogy válaszolsz ezekre a kérdésekre, az két külön dolog.
Kommunikációs tanácsadással már a 90-es években is foglalkoztam. Egy kollégámmal és barátommal kommunikációs tanácsadást és tréningeket csináltunk, tehát azzal, hogy hogyan működik a tanácsadás, hogy kell szerződni, árazni, nagyjából tisztában voltam.

“Értettem és éreztem, hogy mitől fog működni”

Tulajdonképpen az összes újabb lépcsője az életednek két előző időszaknak az “összepattintása” volt. Mert a Netpiac a filmes és internetes érdeklődésből összekapcsolásából fakadt, a tanácsadás az újságírói és e-kereskedelmi tapasztalatból…
Akár mondhatjuk így is. Fontos elem, hogy a Netpiac egyik motivációja az volt, hogy nem létezett online filmáruház, és tudtam, hogy kell. Volt egy vízióm arról, hogyan kell csinálni, értettem és éreztem, hogy ez mitől fog működni, és belső indíttatásból muszáj volt megcsinálnom. Közben viszont tudtam, nem akarom ezt sok éven át üzemeltetni. Föl akartam építeni egy bizniszt, megtanulni és kitapasztalni a know-how-ját, utána pedig abból a know-how-ból élni. Kezdettől fogva ez volt az elképzelésem, csak eredetileg azt gondoltam, hogy 3-4 évig fog tartani, de 8 év lett belőle.
Az exit után tehát tanácsadói oldalt kezdtem erősíteni, kifejezetten erre alapozva képzeltem el a jövőmet. Nagyjából másfél év múlva az Ecommerce Hungary (akkoriban még SzEK.org) is tisztújításhoz érkezett. Többek között a Vatera, G-Roby, Netpincér mellett én is az alapítók közé tartoztam, és a szervezet egyik alelnökeként a cégeladás után is aktív maradtam az egyesületben. A tisztújítást előkészítő elnökségi ülés idején épp külföldön voltam, és az akkor Bőgel György elnöklete alatt működő vezetőség engem jelölt elnöknek, a néhány tucatnyi tagság pedig egy hónap múlva meg is választott. 2008-tól két cikluson át, azaz hat évig voltam a SzEK.org elnöke, és miközben építettem a tanácsadói pályámat, az egyesületből is egy több száz főt számláló, jelentős iparági szervezetet fejlesztettünk. A kemény netpiacos évek után nemsokkal megint azon kaptam magam, hogy napi 12 órát dolgozom…

“Inkább kitalálni, mint csinálni”

SzEK.org egyik alapítója vagy, te hoztad létre az első hazai internetes DVD-áruházat, még korábban az az internetes kommunikációt is “alapítóként” formáltad. A legutóbbi években a hazai fintech-világra is komoly hatással vagy: 10 éve csatlakoztál stratégiai tanácsadóként a Számlázz.hu-hoz. Elég fontos üzleti szektorok létrehozásában működtél közre, ráadásként még az üzleti tanácsadás kkv-szekciójának is lefektetted az alapjait, ahol tulajdonképpen az SCC-nek valódi versenytársa nemigen akad. Ennek a fordulatnak kezdeteiről is mesélnél?
Azért a többes számra tegyünk hangsúlyt, mert ezeket nem egyedül csináltam. Sőt, én nem is a csinálásban, hanem a kitalálásban, kidolgozásban, felépítésben vagyok jó. Ezért is került egyre inkább a stratégiaalkotásra a fókusz, mert ilyen tanácsadási szolgáltatást a KKV-szektor számára, főleg digitális területen, senki sem nyújtott. Egyszerűen nem volt intézményesített tudás, hiteles, használható szakirodalom, és nagyon kevesen rendelkeztek használható tapasztalattal.
Amikor egyedül dolgoztam, egy évben volt három nagyobb tanácsadói projektem, emellett egy-két futó ügyfelet támogattam kisebb-nagyobb dolgokkal: ez tökéletesen biztosította számomra a megfelelő jövedelmet is. De egy idő után a különböző sikeres projektjeimnek köszönhetően, mindenféle marketingtevékenység nélkül eljutottam odáig, hogy gyakorlatilag egy évre előre be voltam foglalva. Ha valaki felhívott januárban, hogy szeretne velem dolgozni, akkor azt kellett mondanom, hogy ha most leszerződünk, jövő januárban neki tudok állni.

Elnézést, de muszáj visszakérdeznem a marketing-tevékenységgel kapcsolatos kijelentésedre: aktív tartalommarketinget folytattál, ráadásul az is látszik, hogy 2009-10-ben volt a legaktívabb a blogod, szinte hetente-kéthetente posztáltál…
Ebből is látszik, 2011 volt a fordulópont, az olyan első év, amikor januárban tudtam, hogy mit fogok csinálni decemberben. Tele voltam melóval, és onnantól fogva ezt a 8-12 hónapos “delay”-t toltam magam előtt. Nem voltam elúszva, mert mindig megmondtam egy ügyfélnek, hogy mikor tudom a projektet megcsinálni. Nekem kényelmes volt, de az ügyfeleknek nem mindig. Volt olyan sztori, hogy jött hozzám valaki üzleti tervért januárban, azt mondtam neki, hogy június. Megsértődött, hogy akkor keres mást. Aztán júniusban visszajött, és mondtam neki, hogy jövő április. De akkor már megvárt. És abszolút sikeres volt a projekt, megérte várnia.
Persze akadt, aki nem vette ezt jó néven, ami nem is annyira nálam csapódott le, hanem azoknál, akik engem ajánlottak. Gordon Ákos (Smart Commerce Consulting későbbi alapítótárs – a szerk.) volt az egyik, aki jelezte, hogy ez így nincs rendben. Addigra már volt két közös projektem a virgo-val, és szívesen dolgoztak volna még velem, de az ő életükbe nem fért bele, hogy hónapokra kell előre egyeztetni.

“Majd Bostonban megbeszéljük” 

Ákos egy idő után elkezdte emlegetni, hogy kéne csinálni egy tanácsadócéget. Aztán úgy alakult az életünk, hogy elmentünk együtt hat hétre Bostonba, tanulni. Akkortól, hogy elkezdtük szervezni ezt az utat, a tanácsadócég témájára mindig az volt a válaszom, hogy majd Bostonban megbeszéljük, lesz rá időnk bőven. Hat héten át persze egy büdös szót sem beszéltünk erről, viszont hazafelé a repülőúton, leszállás előtt 40 perccel mondta Ákos, hogy most már kialudtuk magunkat, az összes filmet megnéztük a tableten, most már beszéljük meg végre a tanácsadócéget. És akkor a hátralévő 40 perc alatt megbeszéltük, hogyan kezdünk digitális tanácsadásba. Ákos azt mondta: Egon, mi megcsinálunk mindent. Te csak tedd azt, amit eddig, és tanítsd meg az embereket”. Én nem akartam céget építeni: embereket keresni, céges folyamatokat kialakítani, adminisztrációval vesződni, mert ezt a részét nem szeretem. Szóval ez volt 2016 júliusában, egy hét múlva már egy sales-prezentáción voltunk, és augusztus végén megvolt az első újonc is.
A tanácsadás elég összetett dolog, de lényegében három fő elemből áll. Az egyik az adatok gyűjtése és értelmezése, valamilyen struktúrába rendezése –  ezt hívjuk mondjuk excelezésnek. A piackutatásból, piacelemzésből, historikus adatok lekérdezéséből és táblázatba rendezéséből kijönnek mindenféle számok és értékek, de hogy milyen viszonyt alakítasz ki közöttük és hogyan ítéled meg őket, ez már elemzési feladat: egy szinttel magasabb hozzáadott érték. A harmadik szint a workshopolás: amikor már az adatok és elemzések egy részének birtokában, az ügyféllel közösen, egy adott tematikán végighaladva eljutsz a lényegig. Ez közös gondolkodás az ügyféllel, ahol én a kérdező vagyok. Strukturált kérdések, amik jó eséllyel eljuttatnak a legjobb válaszokig. Azt szoktam mondani, hogy sok a duma, de a végén mindig van egy táblázat tele számokkal, amikben benne van az igazság.

Hogy zajlik a tervezés válságban?

Hogyan látod, mi marad velünk a 2020. tavaszától mindenkit magával sodró új világból? Egyetértesz például azzal, hogy új világrend alakul? Hogyan érinti mindez az üzleti tervezés környezetét?
Minden csak perspektíva és távolság kérdése, azaz sok minden megítélése attól függ, milyen messziről nézzük.
A tervezés úgy működik, hogy megnézzük, mi volt a múltban: számok, matek. Kiszámoljuk a KPI-ket, megnézzük, hogy merre tartunk és hova szeretnénk eljutni. Ennek megfelelően “csavargatjuk a potméreteket”, gondolkozunk a KPI-kről. Felállítunk hipotéziseket arról is, hogy merre fog menni a piac a következő 3-5 évben. Mi az, amit ebből az ügyfelünk meg tud szerezni, milyen fejlődési utat tud bejárni. Kijelölünk egy stratégiai célt, hogy 3 év múlva itt akar lenni, és ehhez rendelünk eszközöket is, hogy mi fogja eljuttatni oda.
Ez az a keretrendszer, amin belül jól tudunk gondolkozni, és amin belül elég pontos terveket készítettünk. A Számlázz.hu-ban régi legenda, hogy milyen pontossággal “eltalálom” a számokat. Holott nem erről van szó, hanem arról, hogy alaposan megtervezzük, hogy hova megyünk, és mindent megteszünk azért, hogy odajussunk: viszünk térképet, megtankoljuk az autót, és eltesszük a macsetét, mert lesznek nehéz szakaszok. Ha mindent jól csinálunk, célba fogunk érni.
Nade! Amikor nincsenek a múltban olyan mintázatok, amiket rá lehetne a jelenre húzni, vagy ha a jelenben lévő kép nem mutat olyan mintázatot, ami alapján meg tudnánk mondani, mi lesz holnap, holnapután, vagy 3 hónap múlva, amikor nem tudunk mire alapozni hipotéziseket, mert nincs megfelelő múltbéli tapasztalat, akkor nem tudunk mit mondani a jövőről. Jelenleg még nagyon kevés a fogódzó. Még a világháborúk idején sem történt olyan, hogy az egész világon majdnem egyidőben a gazdaság legnagyobb része leállt és az emberek nem mozdultak ki otthonról. A korábbi mintázatok nem húzhatók rá a jelenre. Hararitól kezdve Csányi Vilmosig rengeteg cikket, interjút olvastam, tetszetősebbnél tetszetősebb gondolatok és jövőkép… A szakértők többsége egyszerűen nem meri bevallani, hogy fogalma sincs, mi lesz. Semmit nem lehet tudni, és mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Egy jövőkutatótól hallottam, hogy a jövőről egy dolgot lehet biztosan tudni, hogy valami teljesen más lesz, mint amit a jövőkutatók jósolnak.

Ha valakit személyesen nagyon frusztrál, ami történik, jól tippelünk, hogy valójában őt a tervezhetőség hiánya zavarja, az, hogy a világ “előreláthatósága” borult fel?
– Igen, abszolút. Én egyébként alapvetően optimista vagyok, de valóban zavaró, hogy nem tudni, merre megyünk.

Miben vagy optimista? 
Fura dolog: sokan azt hiszik, abból ered az optimizmusom, hogy azt gondolom, mindig pozitív dolgok történnek. Pedig egyáltalán nem gondolom ezt. Elsősorban most sem azt gondolom, hogy akárminek itt jó vége lesz. Egy dolgot gondolok: bármilyen vége lesz, meg fogok tudni küzdeni vele. 

Melyik a legfontosabb szakmai sikersztorid, amivel ha nem is megküzdöttél, de igazán büszke lehetsz rá?

– A Számlázz.hu-t tekintem a legnagyobb sikeremnek. Azt gondolom, hogy ebben a projektben koncentrálódik az esszenciája mindannak, amit kényszer-kocsmáros korom óta tanultam és tapasztaltam az elmúlt 33 évben. Olyan bizniszt építettünk fel, ami üzleti és digitalizációs szempontból is a legmagasabb színvonalon működik. A legzseniálisabb stratégiai terv sem ér semmit tudatos és következetes végrehajtás nélkül. Az elmúlt tíz évben a három alapító köré egy rendkívül erős operatív csapat épült ki, akik tökéletesen magukévá tették a cég alapértékeit. Plusz maximálisan adatvezérelt vállalkozásként mára olyan mértékben kikristályosodott az üzleti modell, hogy lényegében mindent előre pontosan megtervezünk, és meg is csináljuk, amit terveztünk. Eddig mindig sikerült.

További interjúk a Smart Commerce Consulting kollégáival:

Megosztom: